HARMINCNÉGY

Amikor az osztag kibukkant a valós űrbe, az előttük lebegő sötét korong lassan magára öltötte a Borleias jellegzetes, tagolt felszíni sajátosságait. A hold légköre elhomályosította a képét, de az így is csodálatos volt – és egyáltalán nem olyan, ahogyan Corran emlékezett rá. Corran megfordította a gépét, és felnyúlt a feje fölé, hogy egy gombnyomással támadóhelyzetbe állítsa a szárnyakat. Előtte Wedge gépe is hasonlóképpen széttárta a szárnyait, és lassan a hold irányába fordult.

Az X-szárnyúak felkapcsolták a komot, és teljes csendben suhantak a felszín felé. Corran Wedge gépe mellé húzott. Pásztázóik passzív üzemmódban voltak, a műszerfalon csupán annyi visszajelzést kaptak, hogy a szkenner be van kapcsolva, és keresi a célpontot. A pilóták vizuális érzékelésükre és az asztromech droid éberségére voltak hagyatkozva: ez a primer álcázás lényege.

– Nem mintha sok minden volna itt.

Noha a szimulációk során a feladatot egy aszteroidamezővel nehezítették, a szimulált bolygó képe lényegében megegyezett a Borleiaséval. Amennyire tudták, a birodalmiak nem telepítettek a holdra vadászgépeket vagy távirányítású detektorokat. Mégis, a lehetőség fennállt, s ezért az osztag minden lehető módon titkolta az ittlétét.

Vulkanikus üvegfogak szegélyezték a kráter peremén tátongó réseket. Halványan eddig is visszatükrözték a csillagok fényeit, de most más árnyak is végigsuhantak a tükröződő fénypontok között. A közel teljes sötétben maximális sebességgel húztak el a hold éjszakai felszíne fölött, ami önmagában is őrültségnek tűnt, nem beszélve a küldetésük további részéről. Mindenesetre kitartóan haladtak a folyton változó horizont felé.

Amikor végre feltűnt a horizont fehér koronája, Corran felkapta a gépét, és eltávolodott a holdtól. A Borleiasról nézve félholdnak látszott, és a vadászok éppen a sötét oldal felől közeledtek a felszín felé. Gyorsan belemerültek a bolygó gravitációs kútjába. Hagyták, hogy az égitest magához vonzza őket, de mielőtt beléptek volna a légkörbe, Corran egy félorsóval megfordította a gépét, hogy a Borleias sötét oldala a feje fölé kerüljön.

A botkormányt hátrahúzva óvatosan belemerítette a gépe orrát a bolygó atmoszférájába, A légellenállást csökkentő lemezek, amiket Zraii a gépére szerelt, vörösen izzani kezdtek, és szikraesővel terítették be a pilótafülkét. Mihelyt ismét visszanyerte a látását, hátrább húzva a kart meredekebb szögben folytatta az útját a felszín felé a borleiasi éjszakában.

Az elégett lemezek azt a látszatot kelthették, hogy egy meteor darabjai érték el a légkör felső rétegeit. Corran a pásztázóra pillantott, de az nem jelzett ráirányított ellenséges szondát. Tiszta belépés. A műszerekre pillantott, majd korrigálta a sebességét, hogy a megbeszélt időpontban érjen a találkozási pontra.

Megnyomott egy gombot, hogy átszivattyúzza a póttartályból az üzemanyagot a gép tartályába. A főképernyőn hibaüzenet villogott.

– Füttyös, a póttartály szivattyúja nem működik. Tudsz valamit kezdeni vele?

A válasz egy tagadó hanglejtésű dudálás volt. Corran vállat vont. Akkor még egy ideig a tartállyal repülök. Nem nagy ügy.

Hirtelen Nawara hangja reccsent a sisak hangszórójában.

– Vezér, tizenkét, ismétlem, egyes-kettes sanda közeledik északi irányból. Járőrformációban.

Corran érezte, hogy a gyomra összerándul. Szerencséjük van a szarháziaknak. Elmosolyodott. Vagy mi vagyunk szerencsétlenek.

– Kettes Egység, Hármas Egység, lecsapni rájuk! Kilences, mi megyünk a dolgunkra. Készen áll?

– Telemetrikus betáp indul. Csak ön után, uram. Corran megragadta a botkormányt, és lassan ereszkedni kezdett. – Ez az, Füttyös. Húzd be a fejedet, és élvezd az utazást!

Wedge aktív módba kapcsolta a pásztázóját, és az X-szárnyújával a sziklahasadék felé húzott. A számítógépen zöld színben jelent meg a bolygófelszín holografikus képe. A botot jobbra-balra húzogatva, átvezette a gépét az alvó kanyonon. A szűkebb pontokon a jobb szárny végpontja körül élére fordította a gépét, úgy siklott át. Corran mögötte pontosan utánozta a manőverét.

– Ez gyerekjáték, Kilences.

– Igen, uram. – Corran hangja egy percre elhallgatott. – Vezér, két ellenséges gép mögöttünk.

Wedge rácsapott egy kapcsolóra.

– Energiát a hátsó pajzsokra.

Megvan.

– Mynock, kérem az üldözők adatait! – A képernyőn felvillant két TIE-csillagvadász képe. Ezeket könnyedén lerázhatjuk, de azért jobban szeretném, ha nem volnának itt.

Wedge bekapcsolta a komot.

– Négyes, van két kísérőnk idelent. Tud segíteni?

Bror hangja azonnal válaszolt:

– Negatív, Vezér. A képernyőnk tele van, és a hosszú távú pásztázó újabb sandákat jelez.

– Vettem, Négyes. – Wedge a szemöldökét ráncolta. Az interceptorok nem jelentenek jót. Ha mind a két egység itt van, amelyik az első alkalommal rájuk támadt, akkor nem sokan térnek haza. De nem ez a küldetés célja – nekünk a kábelalagutat kell felrobbantanunk.

– Kilences, felgyorsulunk.

– Ahogy parancsolja, uram.

Az X-szárnyúak kiértek a sziklavölgybe vezető kanyonból. Jobbra zöld mező terült el a sötétben. Balra egy majdnem ezer méter magas sziklafal húzódott. A róla visszatükröződő holdfényben Wedge jól láthatta Corran gépét, amint az vele párhuzamosan halad. Huszonöt kilométer után a völgy megint összeszűkül, onnan már csak öt kilométerre van a célpont.

Váratlanul lézersugarak szökkentek a két X-szárnyú közé. Wedge jobbra és felfelé kapta a gépét, Corran pedig lejjebb ereszkedett, és balra tartott. Wedge megdöntve a gépét visszarepült a völgy közepére, és még látta, hogy az egyik TIE-vadász rárepül Corranra.

Wedge visszavette a sebességet, és élesen balra fordult. Megint előretolta a gyorsítót, és a jobb szárnyvégre támaszkodva újabb fordulóba kezdett. Amikor egyenesbe jött, már a TIE farában volt. Ujja a ravaszra feszült, és a vörös lézerfény szétrobbantotta az interceptort.

– Kilences, jelentést.

– Menjen tovább, Vezér! Én is mindjárt jövök.

– Helyzete?

– Egy másodperc és kész vagyok.

Wedge a jobb oldali stabilizátorokat felrántva besuhant a völgy szűk, északi végébe. Mielőtt eltűnt volna a hasadékban, gépének árnyékát egy hatalmas robbanás vetítette a sziklafalra. A detonáció meglökte a gépét, de Wedge biztos kézzel kormányozta a hajót.

– Kilences, mi volt ez?

– Felrobbant a póttartály.

– Na, még egyszer!

– Találat érte a póttartályomat, és szivárogni kezdett. Leoldottam. Felrobbant, és telibe kapta a fickót.

Wedge az üzemanyag-kijelzőre pillantott. Az ő póttartálya még negyedrészt tele volt.

– Hogy áll üzemanyaggal?

– Minden rendben.

– Mennyi van még?

– Háromnegyed rész. – A Corran hangjából érződő harag egy szempillantás alatt eltűnt. – Elég lesz.

– Vettem.

Egy rárepülés, és kimész innen Corran. Tartalékba teszlek.

Wedge protontorpedóra kapcsolta a fegyver vezérlőjét.

– Egy kilométer Két torpedót élesíts!

– Vettem. Két torpedó élesítve. Elég lesz?

Wedge lassan bólintott.

– Majd vigyázunk. Energiát az elülső pajzsokra!

Erősen jobbra döntve a gépet bevette az utolsó kanyart. Gyorsan balra húzva a kormányt szintbe hozta a gépet, majd a bal pedálra lépve balra húzott. Szemből lézertények szökkentek feléje. Lenyomta a billentyűt, és elküldte a két torpedót, de abban a pillanatban tudta, hogy túl magasan indította őket. Amikor felrobbantak a kábelalagút feletti sziklafalon, bekapcsolta a repulzorliftet, és felkapva a gépe elejét kihúzott a kanyonból.

A bolygó felszínétől távozóban még látta a másik két robbanás fényét.

– Kilences, jelentést.

– Az enyém alacsony volt. Valami rejtett üteg van odalent, az tüzelt.

– Úgy néz ki, hogy megerősítették a kábelalagutat.

– Láttam. Felsértettem a ferrobeton burkolatot.

Wedge a pásztázóra pillantott.

– Egy osztag interceptor közeledik felénk.

– Mit szándékozik tenni? Én még jó vagyok egy rárepülésre.

– Az öngyilkosság volna, Kilences, különben sincs hozzá elegendő üzemanyaga.

– Uram, jó vagyok még egy támadásra.

Wedge a fejét rázta.

– Induljon vissza, amíg még tud.

– Nem.

– Ez parancs, Kilences, nem vita tárgya! – Wedge tudta, hogy Corran csalódott. Pontosan ezt éreztem én is, amikor Luke kizavart a vizesárokból az első Halálcsillagnál. – Tűnjön el, Corran! Itt már nem tehet semmit.

Corran lehangoltan válaszolt:

– Ahogy parancsolja, uram. Mit akar csinálni?

– A küldetés célja a kábelalagút felrobbantása, és a többiek erre most nem érnek rá. – Wedge Antilles lassan elmosolyodott. – Amit a birodalmiak ide állítottak, az a legtöbb pilótát elriasztaná. Én majd emlékeztetem rá őket, hogy a Zsiványokat nem lehet elriasztani.